Az ékszerek viselésének történeti áttekintése

Az ékszerek viselése, a szépség iránti vágy egyidős az emberiséggel. Már az ősember is készített ékszereket csontok és bőrök felhasználásával. Az ékszerek azóta sok változáson mentek keresztül, de a karperecek, a gyűrűk, a fülbevalók és a nyakláncok mindig is a jó megjelenés részei voltak.

Az ősi kultúrákban az ékszerek nem csak díszítő funkciót töltöttek be, hanem a hiedelmek szerint megvédték viselőjüket a szellemektől is. Kr. e. 3000 körül az ékszerviselés már elterjedtnek számított, de nem csupán a csontból, kövekből, bőrből készült csecsebecsék voltak népszerűek, hanem az ókori Egyiptomban előszeretettel viseltek aranyat is, ez a gazdagok kiváltsága volt. Az arany ékszerek elterjedése annak volt köszönhető, hogy könnyen megmunkálható és tartós, az aranyékszerek akár évezredeken keresztül is használhatók.

A honfoglalás kori sírok régészeti feltárásainak eredményeképpen megismerhettük őseink ékszerviselési szokásait. Rézből és bronzból öntött gyűrűket, merev, zárt karika formájú nyakpereceket, gyöngyfüzért és karikára fűzött agyaggyöngyös fülbevalókat viseltek.

A középkorban a karkötők még inkább elterjedtek, hiszen nem csak esztétikai funkciójuk volt: mindkét karon viselték őket, hogy a bő ruhaujjat a karhoz erősítsék. A 16-18. században megjelent a nyakszorító is, amit a hiú lányok azért viseltek, hogy pirosabbnak, vagyis egészségesebbnek látszanak. Érdekes, hogy ebben a korban, a nagy földrajzi felfedezések idején nem csak a hölgyek, hanem a férfiak is viseltek fülbevalót.

Szintén a középkorban terjedt el a mezővárosok gazdag lakosai közt a pecsétgyűrű viselésének szokása, amivel az okiratokat hitelesítették. Jegygyűrűt a középkorban eleinte még csak a menyasszony kapott, a 16. század után viszont ez is megváltozott, azóta a szerelmesek gyűrűt cserélnek.

Egy nagyobb ékszertörténeti mérföldkő pedig Gabrielle "Coco" Chanel nevével forrt össze: a múlt század '20-as éveiben elterjesztette a bizsu ékszereket. A '70-es, '80-as években még inkább előtérbe kerültek a műanyagból készült, színes ékszerek. A kortárs ékszer művészi kifejezőerővel rendelkezik, egyedi alkotás. Divatosak a letisztult formák és az olyan szokatlan anyagok használata, mint a beton, a műgyanta vagy a süthető gyurma.

Az ékszerek évezredes történetének van egy igazán különleges fejezete is: az extrém testdíszítő csecsebecsék. Már a 17. században is viseltek mellékszereket az előkelő hölgyek, bár az intim ékszerek főleg a 19. században terjedtek el. A '70-es évek punk mozgalmai révén persze elképesztő lendületet kapott a piercing és a különböző méretű fémkarikák viselése a legmeglepőbb testtájakon. Nem is feltétlenül szükséges a lázadás szelleme az ilyen ékszerek mindennapos viseléséhez (gondoljuk csak az indiánok alsó ajakba helyezett, tányérszerű faékjére vagy az egyes afrikai népcsoportok orrba helyezett bambuszpálcikájára). Szomorú "ékszernek" számítanak a nyakat megnyújtó fémkarikák, amelyeket a Thaiföld és Mianmar területén élő Karen népcsoporthoz tartozó Padaung törzs asszonyai, lányai viselnek. Hiedelmeik szerint a spirál megóvja viselőjét a tigrisharapástól, más elképzelések szerint azért terjedt el, mert így a rabszolga-kereskedők nem találták vonzónak a hölgyeket. Egy újabb vélekedés viszont azt tartja, hogy a nagyon hosszú nyak a szépséget és a gazdagságot jelképezi.

Az ékszerek viselése minden kultúrában jelen van, különböző funkciókkal és üzenetekkel.

Válassz BáldyDESIGN ékszert ízlésednek megfelelően kínálatunk széles skálájából